Jézus beszélgetése a különböző lelkekkel

Isten jósága

A Legszentebb Oltáriszentségben elrejtett Isten irgalma; az Úr hangja, aki irgalma trónjáról így szól hozzánk: ,,Jöjjetek hozzám, mindnyájan!''

Az irgalmas Isten beszélgetése a bűnös lélekkel

-- Jézus: ,,Bűnös lélek, ne félj Megváltódtól! Elsőként jövök hozzád, mert tudom, hogy te nem vagy képes magadtól felemelkedni hozzám. Gyermekem, ne menekülj el Atyád elől! Kezdj el beszélgetni irgalmas Isteneddel, aki maga akarja megadni neked a feloldozás szavait s el akar árasztani kegyelmeivel. Ó, milyen értékes számomra a lelked! Tenyerembe írtalak, s mély sebként égtél a szívembe!''
-- A lélek: ,,Uram, hallom a hangodat, amely visszahív a téves útról, de sem erőm, sem bátorságom nincs követni Téged.''
-- Jézus: ,,Én vagyok az erőd, én segítlek a harcban!''
-- A lélek: ,,Uram, felismerem szentségedet, és félek Tőled!''
-- Jézus: ,,Miért félsz, gyermekem, az irgalmas Istentől? Szentségem nem akadályoz meg, hogy irgalmas legyek hozzád. Nézd, lélek, miattad alapítottam meg a földön irgalmasságom trónusát, a tabernákulumot. Onnan akarok a szívedbe szállni. Nézd, sem őrökkel, sem kísérettel nem vettem körül magamat. Mindenkor szabad belépésed van hozzám. A nap minden percében beszélni akarok veled, hogy
kegyelmeimben részesítselek.''
-- A lélek: ,,Uram, félek, vajon bűneim nagy sokaságát mind megbocsátod-e nekem. Szorongással tölt el nyomorúságom.''
-- Jézus: ,, Irgalmam nagyobb, mint nyomorúságod és az egész világ nyomorúsága. Ki tudja lemérni jóságomat? Érted jöttem a mennyből a földre. Érted engedtem, hogy felfeszítsenek a keresztre. Érted hagytam lándzsával megnyitni szentséges Szívemet. Ezzel megnyílt számodra az irgalmasság forrása. Jöjj és meríts a bizalom edényével ebből a forrásból. Egy alázatos szívet sohasem utasítok el.
Nyomorúságod elmerül irgalmam mélységében. Miért vitázol velem nyomorúságodra hivatkozva? Szerezz nekem örömet azzal 
hogy hozzám jössz, add nekem minden szükséged és nyomorúságod, s betöltelek kincseimmel.''
 -- A lélek: ,,Uram! Jóságod legyőzte megkövült szívemet. Bizalommal s alázattal jövök törvényszékedhez. Helyettesed keze által oldozz fel magad bűneim alól. Uram, érzem a rám áradó kegyelmeket, s a békét. Érzem, hogy teljesen átjár irgalmad, Uram. Többet bocsátasz meg nekem, mint amennyit remélni és gondolni mertem. Jóságod felülmúlja minden vágyamat. És most sok kegyelmedért hálából meghívlak szívembe. Tévelyegtem, mint egy elveszett gyermek, de Te akkor is Atyám maradtál. Sokszorozd meg bennem irgalmad, mert látod, milyen gyenge vagyok.''
-- Jézus: ,,Gyermekem, ne beszélj már nyomorúságodról, mert én már elfelejtettem azt. Halld, mit akarok neked mondani: Simulj sebeimhez, s meríts az élet forrásából mindent, amire a szíved vágyik. Igyál bőségesen az élet vizéből, s nem fáradsz el utadon. Nézd irgalmam fényét, s ne félj megváltásod ellenségeitől. Dicsérd irgalmamat!''

Az irgalmas Isten beszélgetése a kétségbeesett lélekkel

-- Jézus: ,,Te sötétségbe merült lélek! Ne ess kétségbe, még nem veszett el minden. Kezdj el beszélgetni Istennel, aki maga a szeretet és irgalom.'' -- A lélek azonban süket Isten hívására és még nagyobb sötétségbe zuhan.
-- Jézus újra hívja: ,,Lélek, halld meg irgalmas Atyád szavát!''
A lélekben ez a válasz kél: ,,Számomra már nincs irgalom.'' Még mélyebb sötétség veszi körül. A kétségbeesés bizonyos fajtája, mely már a pokol előízét hordozza, s teljesen képtelenné teszi a lelket, hogy Istenhez közeledjen. Jézus harmadszor is szólítja, de a lélek süket és vak marad, s keménységében és kétségbeesésében kezd megszilárdulni. Most kezdődik Isten irgalmának benső működése, s Isten a lélek mindennemű közreműködése nélkül megadja néki a végső kegyelmet. Ha a lélek ezt is elutasítja, Isten meghagyja jelen állapotában, amit a lélek maga választott örökre magának. Ez a kegyelem Jézus irgalmas Szívéből fakad. Fényével megvilágítja a lelket, aki kezdi megérteni Isten erőfeszítéseit, de Isten felé fordulása most már saját magától függ. Tudja, hogy ez számára az utolsó kegyelem, s ha a jó irányba megmozdul, még ha igen kis mértékben is -- minden továbbit elvégez Isten irgalmassága.
-- Jézus: ,,Itt irgalmam mindenhatósága működik. Áldott az a lélek, aki felhasználja ezt a kegyelmet.''
-- ,,Szívemet nagy örömmel tölti el, amikor visszatérsz hozzám. Látom, hogy nagyon gyenge vagy, ezért karjaimba veszlek, s elviszlek Atyám házába.''
-- A lélek mintha feléledne. -- De félelemmel telve megkérdi: ,,Lehetséges, hogy még van irgalom a részemre?''
-- Jézus: ,,Gyermekem! Épp neked van jogod az irgalmamra. Engedd ezt az irgalmat hatni szegény lelkedben. Engedd be lelkedbe a kegyelem sugarait, ezek majd fényt, meleget, életet visznek bensődbe.''
-- Lélek: ,,Ha bűneimre gondolok, mégis félelem fog el. Ez az irtózatos félelem jóságodban való kétkedésre vezet.''
-- Jézus: ,,Tudd meg, lélek, hogy összes bűnöd nem sebezte meg oly fájdalmasan lelkemet, mint jelen kételkedésed.
Szeretetem és irgalmam ennyi erőfeszítése láttán sem bízol jóságomban?''
-- Lélek: ,,Uram! Ments meg magad, mert elpusztulok. Légy a Megváltóm! Ó, Uram, többet már nem vagyok képes elmondani, mert szegény szívem megszakad. De Te, Uram...''
Jézus nem engedi a léleknek végigmondani e szavakat. Felemeli a földről, nyomorúsága mélységéből Szíve hajlékába.
Minden bűn azonnal elűnt, mert a szeretet tüze elégette őket.
-- Jézus: ,,Lélek, itt van szívem minden kincse. Végy belőle annyit, amennyire szükséged van.''
-- Lélek: ,,Ó, Uram, érzem, eltölt kegyelmed, érzem, hogy új élet áradt belém. Mindenekelőtt szeretetedet érzem a szívemben, s ez elég nekem. Ó, Uram, az egész örökkévalóságon át dicsérni fogom irgalmad mindenhatóságát. Jóságod felbátorít, hogy szívem minden keservét elmondjam Neked.''
-- Jézus: ,,Mondj el mindent, gyermekem, semmit se hallgass el, mert egy szerető szív, a legjobb barátod szíve
hallgat.''
-- ,,Uram! Most látom minden hálátlanságomat s a Te végtelen jóságodat. Követtél kegyelmeiddel, s én ezt semmibe vettem. Látom, hogy a pokol mélye illetett volna meg, mert elfecséreltem kegyelmeidet.''
Jézus félbeszakítja a lelket: ,,Ne merülj el nyomorúságod részletezésébe, túl gyenge vagy, hogy erről beszélj. Inkább nézz szeretetteljes szívembe, vedd át érzelmeimet, s törekedj a csendre és alázatosságra. Másokkal szemben légy irgalmas, ahogy én is irgalmas vagyok veled. Ha azt látod, hogy gyengül az erőd, jöjj irgalmam forrásához, s erősítsd meg lelkedet, úgy nem fáradsz el utadon.''
-- Lélek: ,,Most megértem irgalmadat, amely fényes felhőként ölel körül, s elvezet Atyám házába. Megvéd a rettenetes pokoltól, amit nem egyszer, de ezerszeresen is megérdemeltem. Ó, Uram, az egész örökkévalóság nem elég, hogy felfoghatatlan irgalmadat és könyörületedet méltón dicsérjem.''

Az irgalmas Isten beszélgetése a szenvedő lélekkel

-- Jézus: ,,Lélek, látom, mennyire szenvedsz, hogy már nincs erőd velem beszélni sem. Ezért magam szólok hozzád. Ha szenvedéseid a legnagyobbak lennének is, ne veszítsd el lelked békéjét, ne add át magad a csüggedésnek. Mondd el, ki sebezte meg a szívedet? Mondj el mindent, mindent, légy őszinte velem! Fedd fel szíved minden sebét. Mind meg fogom gyógyítani. Szenvedéseid pedig szentséged forrásaivá válnak.''
-- A lélek: ,,Uram, szenvedéseim oly nagyok és oly sokfélék, s már oly régóta tartanak, hogy elfog a csüggedés.''
-- Jézus: ,,Gyermekem! Nem szabad elbátortalanodnod! Tudom, hogy határtalanul bízol bennem. Tudom, hogy ismered jóságomat és irgalmamat, beszéljük meg tehát részleteiben mindazt, ami leginkább nyomja a szívedet.''
-- A lélek: ,,Annyi és oly különböző dolog fáj, hogy nem is tudom, először mivel kezdjem, s hogy fejezzem ki magam?''
-- Jézus: ,,Egyszerűen beszélj, mint barát a baráttal. Mondd el hát, mi akadályoz a szentség útján?''
-- A lélek: ,,Gyenge egészségem akadályoz a szentség elérésében. Nem tudom teljesíteni a kötelességeimet. Hamu és por vagyok. Nem tudok önmegtagadást gyakorolni és szigorúan böjtölni, ahogy a szentek tették. Másrészt nem hiszik el, hogy beteg vagyok, így fizikai szenvedéseimhez lelkiek is járulnak, ami sok megaláztatást von maga után. Ó, Jézusom, hogy lehetnék így szentté?''
-- Jézus: Úgy van, gyermekem, ezek mind szenvedések, de a keresztúton kívül nincs más út az egekbe. Magam jártam először ezt végig. Tudd meg, ez a legrövidebb s a legbiztosabb út.
-- A lélek: ,,Uram, még egy akadály gátol. Hűséges vagyok Hozzád, ezért üldöznek, és sok szenvedést okoznak nekem.''
-- Jézus: ,,Mivel nem e világból való vagy, azért gyűlöl e világ. Engem előbb üldözött. Ez az üldözés a jele, hogy hűségesen követed a nyomdokaimat.''
-- A lélek: ,,Uram, újra csak csüggedek, mert sem az elöljáróim, sem a gyóntatóm nem értik meg benső szenvedéseimet. Sötétség borítja értelmemet. Hogy jussak így előbbre? Ez mind elcsüggeszt. Azt kell hinnem, a szentség magaslatait nem nekem rendelték.''
-- Jézus: ,,Látod, gyermekem, ezzel sokat mondtál nekem. Tudom, nagyon fájdalmas, ha nem értik meg az embert, főleg, ha azok sem, akiket szeretünk, s akik iránt nagyon őszinték vagyunk. Legyen elég neked, hogy én megértem minden gondodat és szükségleteidet. Örömet okoz nekem mély hited, mellyel mindezek ellenére viseltetsz helyetteseim iránt. De tisztában kell lenned azzal is, hogy az emberek nem értik meg egészen a másik ember lelkét, mert ez felülmúlja képességeiket. Ezért maradtam itt a földön én magam, hogy sebzett szívedet megvigasztaljam, s megerősítsem a lelked, nehogy ellankadj életutadon. Azt mondod, nagy sötétségben
van az értelmed. Miért nem jössz hozzám ezekben a pillanatokban, aki magam vagyok a világosság? Egyetlen pillanat alatt annyi fényt és a szentség oly megértését öntöm a lelkedbe, mint amennyit egyetlen könyvben sem találsz. Egyetlen gyóntató sem lenne képes valamely lelket így tanítani és megvilágítani. Tudd meg azt is, hogy ezt a lelki sötétséget, amelyre panaszkodsz, először én szenvedtem el érted az Olajfák hegyén. Lelkemet halálos szomorúság nyomasztotta, s ebből csak egy csekély részt juttattam neked
különleges szeretetem jeléül, s annak a magas szentségnek az elérésére, melyet részedre az égben elrendeltem. Szívemhez legközelebb a szenvedő lélek áll.''
-- A lélek: ,,Még egyet, Uram! Mit tegyek, ha az emberek elvetnek és eltaszítanak, fôleg azok, akikre jogosan számíthatnék, és épp legnagyobb gondjaimban?
-- Jézus: ,,Gyermekem, határozd el erősen, hogy sohasem támaszkodsz emberekre. Sokkal helyesebb, ha egészen az én akaratomra hagyatkozol, s azt mondod: ‘Ne az én, hanem a Te akaratod legyen meg, Istenem.’ Tudd meg, ha ezeket a szavakat szíve mélyéből mondja ki a lélek, egy pillanat alatt a szentség csúcsaira emelkedik. Különösen kedvemet találom az ilyen lélekben, s nagy dicsőségemre szolgál. Erényének illata betölti az eget. Azt is tudd, hogy szenvedéseid viseléséhez az erőt a Szentáldozás gyakori
vételének köszönheted. Jöjj sokszor az irgalomnak ehhez a forrásához, és meríts belőle a bizalom edényével mindent, amire csak szükséged van.
-- A lélek: ,,Hála néked, Uram, mérhetetlen jóságodért, hogy ebben a számkivetésben velünk maradtál, s mint az irgalmasság Istene velünk lakozol, és kisugárzod ránk irgalmad és jóságod fényét. Sugaraid fényénél látom meg, hogy mennyire szeretsz engem.''

Az irgalmas Isten beszélgetése a tökéletességre törekvő lélekkel

-- Jézus: ,,Kedvesek előttem erőfeszítéseid, lélek, ki a tökéletesség elérésére törekszel. De miért látlak oly sokszor szomorúnak, lehangoltnak? Mondd, gyermekem, mit jelent szomorúságod, s mi okozza azt?''
-- A lélek: ,,Uram! Azért vagyok szomorú, mert őszinte jó szándékom ellenére gyakran elbukom, s mindig ugyanazon hiba miatt. Reggel megteszem elhatározásomat, s este szomorúan látom, milyen messze távolodtam el tőle.''
-- Jézus: ,,Látod, gyermekem, mit érsz te magadtól. Sikertelenségednek főleg az az oka, hogy túlságosan magadra számítasz, és nem eléggé támaszkodsz rám. Ez azonban ne szomorítson el túlságosan, hiszen az irgalmas Istennel van dolgod. Nyomorúságod nem meríti ki, hisz nem korlátoztam megbocsátásaim számát.''
-- A lélek: ,,Igen, tudom mindezt, de nagy kísértések szorongatnak. Különféle kétségek támadnak bennem, minden ingerel és elkedvetlenít.''
-- Jézus: ,,Gyermekem, tudnod kell, hogy a szentség legnagyobb akadálya a kedvetlenség és az alaptalan nyugtalanság. Ezek elveszik tőled az erények gyakorlásának lehetőségét. Belső békédet egy pillanatra se zavarja meg semmiféle kísértés. Az ingerlékenység és kedvetlenség pedig önszereteted gyümölcsei. Ne bátortalanodj el, hanem törekedj arra, hogy önszereteted helyére az én szeretetem kerüljön. Bízzál tehát, gyermekem! Nem szabad elkedvetlenedned! Inkább jöjj hozzám bocsánatért, kész vagyok mindenkor megbocsátani. Minél többször kérsz erre, annál inkább megdicsőíted irgalmasságomat.''
-- A lélek: ,,Felfogtam, mi a tökéletesebb, és mi az, ami Neked tetszik, de sok minden akadályoz abban, hogy teljesítsem, amit megismerek.''
-- Jézus: ,,Az élet itt a földön harc, éspedig nagy harc, királyságomért. De ne félj, nem vagy egyedül. Mindig megerősítelek, ezért támaszkodj karomra, s harcolj minden félelem nélkül. Vedd a bizalom edényét, és meríts az élet forrásából! Ne csak magadnak, de gondolj más lelkekre is, főleg azokra, akik nem hisznek jóságomban.''
-- A lélek: ,,Ó, Uram, érzem hogy szívem megtelik szereteteddel, s irgalmad és jóságod sugarai átjárták lelkemet. Indulok felhívásodra, megyek a lelkeket meghódítani kegyelmedre támaszkodva; kész vagyok követni Téged nemcsak a Tábor-, de a Kálvária-hegyére is. Irgalmad forrásához akarom vezetni a lelkeket, hogy ők is tükrözzék kegyelmed sugarainak fényét, hogy teljék meg Atyád háza. Ha az ellenség rám irányítja lövedékeit, irgalmad pajzsával védekezem.''

Az irgalmas Jézus beszélgetése a tökéletes lélekkel

-- A lélek: ,,Uram és Mesterem, beszélni szeretnék Veled!''
-- Jézus: ,,Beszélj, mindig hallgatlak, szeretett gyermekem; mindig várok rád. Miről akarsz velem beszélni?''
-- A lélek: ,,Uram! Mindenekelőtt ki akarom önteni lábaidnál a szívemet, hálából azért a sok kegyelemért és jótéteményért, melyekkel szüntelenül elhalmozol engem. Ha mindent fel akarnék sorolni, amivel elárasztasz engem, nem tudnám. Csak azt tudom, nem volt az életemben olyan pillanat, amikor nem tapasztaltam volna oltalmad és jóságod.''
-- Jézus: ,,Kedves számomra beszéded. Hálaadásod pedig újabb kegyelmeket tár fel előtted. De gyermekem, ne csak általánosságban beszéljünk, hanem egyenként is mindarról, ami leginkább nyomja szívedet. Beszélgessünk meghitten, őszintén, mint két szerető szív.''
-- A lélek: ,,Ó, irgalmas Uram! Szívemben olyan titkokat őrzök, melyekrôl Rajtad kívül senkinek nincs tudomása, s nem is lesz. Senki sem értené meg, ha el is akarnám mondani őket. Helyettesed, a gyóntatóm ismeri őket egy kissé, de csak annyiban, amennyire képes vagyok feltárni előtte e titkokat. A többi örökké köztünk marad, ó, Uram. Bűneimet megbocsátva betakartál engem irgalmad köpenyével. Egyetlen alkalommal sem tagadtad meg tőlem megbocsátásod, irgalmad pedig mindig új élettel ajándékozott meg,  
kegyelem életével. Hogy ne legyenek semmiben kétségeim, az Egyház gondos védelme alá helyeztél. Annak a gyengéd, igaz Anyának oltalmába, aki nevedben megerősít a hitigazságokban, s ügyel arra, hogy el ne tévelyedjek. Főleg azonban irgalmad székénél részesül lelkem irgalmad egész tengerében. A bukott angyaloknak nem adtál időt megtérésre, részükre nem hosszabbítottad meg az irgalom idejét. Ó, Uram, életem útjára szent papokat állítottál, akik a biztos utat mutatják nekem. Jézusom, még egy titkot rejt az életem. Ez a legmélyebb és legkedvesebb, ez Te magad vagy a kenyér színében, amikor eljössz hozzám. Egész szentségem ebben rejlik. Itt egyesül szívem a Szíveddel, s összeolvad Vele. Itt már nincs semmi titok, mert minden, ami a Tied -- az enyém is, és ami az enyém -- az a Tied. Íme irgalmasságod mindenhatósága és csodája. Ha valamennyi emberi és angyali nyelv együttvéve ki akarná fejezni szereteted titkát és mérhetetlen irgalmadat, az sem lenne elég. Mikor a szeretet titkán gondolkodom, szívem a szeretet új extázisába szédül, s hallgatásával mond el Neked mindent. A szeretetnek nincsenek szavai. Szívem egyetlen dobbanása sem vész el így. Ó, Uram, óriási leereszkedésed ellenére nagyságod nőttön-nő lelkemben, s még erősebb szeretetet vált ki bennem Irántad,
egyetlen Szerelmem iránt. A szeretetben Veled egyesült lélek külső megnyilvánulásai: tökéletes tisztaság, mély alázat, gyengéd csendesség, s a lelkek megmentésére irányuló nagy buzgóság. Ó, legédesebb Uram! Minden pillanatban őrködsz felettem, s ha szívem két lehetőség között ingadozik, sugallatod megmondja, hogy az adott helyzetben miként kell eljárnom. Olykor magad lépsz közbe elhatározásomnál. Ó, számtalan esetben hirtelen megvilágosítással magad adtad tudtomra, mi az, ami jobban tetszik Néked.
Ó, milyen sok titkos megbocsátás van, amiről senki sem tud! Mily gyakran öntöttél erőt s bátorságot a lelkembe, hogy előbbre jussak. Te közvetlenül beavatkoztál az emberek cselekedeteibe, és magad távolítottad el a nehézségeket -- hogy -- utamról. Ó, Jézusom, mindaz, amit elmondtam, csak halvány árnyéka annak, ami a szívemben jelen van. Ó, Jézusom, mennyire vágyódom a bűnösök megtérésére! Te tudod, mi mindent teszek, hogy Részedre megnyerjem őket. Minden Téged ért fájdalom végtelenül fáj nekem. Te látod, hogy erőm, egészségem, sőt életem sem kímélem királyságod védelmében. Bár itt a földön nem láthatók erőfeszítéseim, de a szemedben megvan az értékük. Ó, Jézusom! Úgy szeretném irgalmad forrásához vezetni a lelkeket, hogy az élet éltető vizéből bizalmuk edényével minél többet merítsenek! Minél jobban meg akarja tapasztalni magán Isten irgalmát valamely lélek, annál nagyobbnak kell lenni bizalmának, mellyel Istenhez közelít. Ha Isten iránti bizalma határtalan, Isten irgalma is határtalan lesz részére. Ó, Uram, ki ismered szívem minden rezdülését, Te tudod, mennyire szeretném, hogy minden szív Érted dobogjon, s mindegyik irgalmad nagyságát áldja.''
-- Jézus: ,,Kedves gyermekem, szívem öröme! Beszélgetésed drágább nekem, mint az angyalok éneke. Tárva állnak előtted szívem kincsei. Merítsd ebből a szívből mindazt, amire neked és az egész világnak szüksége van. A te szeretetedért elhárítom az emberek megérdemelt büntetését. Az irántam való tiszta szeretet egyetlen tette kedvesebb nekem, mint a nem tökéletes lelkek ezernyi himnusza. Egy szerető sóhajod kárpótol sok istentelen ember megvetéséért. Mérhetetlen értékkel bír szememben az erény legkisebb tette az által a szeretet által, amellyel hozzám ragaszkodsz. Az ilyen lélekben, amely kizárólag szeretetemből él, úgy uralkodom, mint az égben. Éjjel-nappal rajta nyugszik a szemem, s mindenkor tetszésem találom benne. Fülem kérésére és
szíve suttogására is hallgat, gyakran meg is előzöm kéréseit. Különlegesen szeretett gyermekem, szemem fénye, pihenj meg egy percre szívemen! Ízleld meg szeretetemet, melyet az egész örökkévalóságban élvezni fogsz. Gyermekem! Most azonban még nem vagy az atyai házban. Menj tehát megerősödve kegyelmemmel, s harcolj királyságomért az emberek lelkében! Harcolj, mint egy királyi gyermek, s gondolj arra, hogy a számkivetés napjai gyorsan véget érnek, s velük az érdemszerzés lehetősége is. Sok lelket várok
tőled, gyermekem, akik majd örökre hirdetik és dicsőítik irgalmasságomat. Gyermekem, hogy eredményesen teljesíthesd kívánságomat, fogadj magadhoz mindennap a Szentáldozásban. Ez erőt ad néked...''

-- ,,Jézusom, ne hagyj magamra a szenvedésben! Te tudod, Uram, milyen gyenge vagyok. Én vagyok a nyomor mélysége, igazi semmiség. Csodálható-e, ha magamra hagyva elbukom? Csecsemő vagyok, aki nem tud magán segíteni, de minden elhagyatottságom mellett is remélek. Érzéseim ellenére csupa bizalommá változom. Ne csökkentsd szenvedéseimet, csak adj erőt elviselésükre. Tégy velem,
Uram, amit akarsz, csak add kegyelmedet, hogy minden esetben, minden körülmények között szerethesselek! Ne kisebbítsd a keserűség kelyhét, csak adj erőt, hogy ki tudjam inni.'' ,,Uram! Néha felemelsz a látomások fényébe, máskor újra visszaejtesz a sötét éjszakába, semmiségem szakadékába! A lélek magára marad a nagy vadonban... Mindezek ellenére mégis bízom Benned, Jézusom, mert Te változatlan vagy. Hangulataim változnak, de Te mindig ugyanaz vagy, telve irgalommal.''