A választás lehetősége haldoklóknak

Gyakran kísérem a haldokló lelkeket, s Isten irgalmába vetett bizalmat könyörgök számukra. Könyörgök Isten kegyelméért, ami mindig győzelmet arat. Néha, különleges, titokzatos módon, utolsó pillanatban érinti meg a bűnös lelket Isten irgalma. Külsőleg úgy tűnik,
elveszett már minden. De nem így van. Isten végső kegyelmének sugarában a lélek oly nagy szeretettel fordul Istenhez az utolsó pillanatban, hogy azonnal elnyeri bűnei bocsánatát, büntetése azonnali elengedését. Külsőleg nincs jele bánatának és összetörtségének, mert már nem reagál külső dolgokra. Ó, mily megfejthetetlen Isten irgalma! De jaj -- vannak lelkek, akik önként és tudatosan elutasítják, és megvetik ezt a kegyelmet. Bár a haldoklás pillanatában Isten megadja a lelkeknek ezt a belső világosságot, s ha a lélek is akarja, lehetősége van visszatérni Istenhez. De néha annyira megkeményedett már némely lélek, hogy tudatosan a poklot választja. Meghiúsítja más lelkek érte mondott imáit, sőt Isten igyekezetét is.