A pokol

Fausztina nővér naplója sok kinyilatkoztatást tartalmaz, ami nagyrészt Jézus jóságát és szeretetét üzeni. Azonban nem szabad elmenni azon tény fölött sem, hogy a Földi élet után nem csak a mennyország lézezik, hanem a pokol is. Már a Biblia is több helyen említi, de megtalálható ilyen látomás az egyik Mária jelenés során. A Fatimai jelenés első titka erről szól:

"Szűzanya egy hatalmas tűztengert mutatott, ami a föld alatt látszott. Emberi formájú démonok és lelkek voltak alámerülve, mint égő, átlátszó széndarabok, mind megfeketedett vagy bronz színben ragyogott, a tűzvészben lebegtek, majd az égbe emelkedtek a lángok segítségével, amelyek belőlük indultak füstfelhőket okádva, majd körülvéve minket súlytalanul, fájdalmas és kétségbeesett sikolyok és nyögések közepette visszahulltak. Nagyon megrémültünk, reszkettünk a félelemtől. A démonokat meg lehetett különböztetni, ijesztő és visszataszító hasonlóságukról a félelmetes és ismeretlen állatokhoz, mind fekete és átlátszó. A látomás hosszúnak tűnt, de pillanatnyi volt. Hogyan hálálhatnánk meg szeretett mennyei Anyánknak, aki első Megjelenésének útmutatásaival felkészített minket a Mennybe utazásra. Úgy gondolom, máskülönben meghaltunk volna a félelemtől és rettegéstől.”

Fausztina nővér látomásában a következőket tapasztalta meg:

"Ma egy angyal levitt a pokol mélyére. Ez nagy kínok helye. Hatalmas nagy a térsége. A szenvedések fajtái, melyeket láttam, a következõk:

1. kín, mely a poklot alkotja - Isten elveszítése.
2. kín - a szüntelen lelkiismeret-furdalás.
3. kín az, hogy a lelkek sorsa itt már sohasem változik meg.
4. kín - a tűz, amely átjárja a lelket anélkül, hogy elpusztítaná.
E szörnyű szenvedés tisztán lelki tűz, amit Isten haragja gyújtott lángra.
5. kín - az állandó sötétség és az iszonyú, fullasztó szag. Bár sötét van, az ördögök és az elkárhozott lelkek kölcsönösen látják egymást, látják mások és a maguk gonoszságát.
6. fajta szenvedés - a sátán szüntelen társasága.
7. kín - a szörnyű kétségbeesés, a gyűlölet Isten ellen, istenkáromlások, átkok, gyalázkodások. Ezek azok a fájdalmak, melyeket az összes kárhozott lélek közösen szenved. De ezzel nincs vége.

Különleges lelki fájdalmak is léteznek, nevezetesen az érzékek kínjai, amivel az egyes lelkek vétkeztek, az által szenvednek leírhatatlanul irtózatos módon. Rettenetes barlangjai és mélységei vannak a gyötrelemnek, ahol az egyik fájdalom különbözik a másiktól. Látva ezeket a szörnyű gyötrelmeket, meghaltam volna, ha Isten mindenhatósága nem tart fenn. A bűnösöknek tudniuk kell, hogy az egész örökkévalóságon át az által az érzékük által fognak gyötrődni, amellyel vétkeztek. Isten parancsára írok ezekrõl a dolgokról, hogy egyetlen lélek se mentegethesse magát azzal, hogy nincs pokol és nem volt ott senki, nem lehet tudni, mi van ott.

Én, Fausztina nõvér, Isten parancsára jártam a pokol szakadékaiban, hogy hirdessem és tanúsítsam a lelkeknek, létezik a pokol. Most nem beszélhetek róla, mert Istentől azt a parancsot kaptam, hogy írásban hagyjam hátra ezeket. Az ördögök nagyon gyűlöltek, de Isten parancsára engedelmeskedniük kellett nekem. Amit leírtam, az csak gyenge árnyéka a valóságnak, amit láttam. Egyet megjegyeztem: a legtöbb ott szenvedõ lélek olyan, aki nem hitte el, hogy van pokol. Midőn magamhoz tértem, nem tudtam a rémülettől rendbe jönni, annyira lesújtott a lelkek szenvedése. Ezért még buzgóbban imádkozom a bűnösök megtéréséért. Szünet nélkül könyörgök értük Isten irgalmához. Ó, Jézusom, inkább haldokolnék a legnagyobb kínok között a világ végezetéig, mintsem megbántsalak a legkisebb vétséggel!"

A két látomás között fedezhető fel hasonlóság, de a lényeg egy. Van pokol és az ottani állapotot már nem lehet megváltoztatni. A legnagyobb szenvedés az, hogy távol vagyunk Istentől és rettenetesen szenvedünk a hiányától. 

Isten nagyon szeret minket és végtelenül irgalmas. Mindez elkerülhető, ha Őt választjuk és parancsai szerint élünk. Soha nem késő megtérni, még a halálos ágyunkon is kérhetjük a Mindenható irgalmát. 

JÉZUSOM, BÍZOM BENNED!